
Vadon élő csimpánzok gyógyító praktikái az erdőben
Ugandában, a Budongo-erdő mélyén végzett kutatások során a tudósok megfigyelték, hogy a csimpánzok különböző gyógynövényeket használnak nyílt sebek és egyéb sérülések kezelésére. Az Oxfordi Egyetem kutatói egy helyi csapattal együtt több eseményt is rögzítettek, amelyek során az állatok saját magukat, valamint néha egymást is ápolták a növények segítségével. Ez a tanulmány folytatja azt a felfedezést, amely tavaly derült ki, miszerint a csimpánzok bizonyos növényeket keresnek és fogyasztanak, amikor önmagukat szeretnék gyógyítani. A kutatók évtizedek óta gyűjtött megfigyeléseket elemeztek, hogy összeállítsanak egy katalógust arról, hogyan alkalmazzák a csimpánzok a „erdő elsősegélyét”.
A kutatás eredményei a Frontiers in Ecology and Evolution című folyóiratban jelentek meg, és hozzájárulnak ahhoz a folyamatosan növekvő bizonyítékhalmazhoz, amely azt mutatja, hogy a primáták, beleértve a csimpánzokat, orangutánokat és gorillákat, különböző módokon használják a természetes gyógymódokat, hogy egészségesek maradjanak a vadonban. Elodie Freymann, a kutatás vezetője elmondta, hogy „a csimpánzoknak van egy teljes viselkedési repertoárjuk, amit akkor használnak, amikor betegek vagy sérültek a vadonban – hogy ápolják magukat és fenntartsák a higiéniát”. Freymann kifejtette, hogy a csimpánzok néhány növényt használnak, amelyek itt megtalálhatóak. A csimpánzok a sebekre kenik ezeket a növényeket, vagy megrágják őket, majd az így kapott pépet alkalmazzák a nyílt sérülésekre.
A kutatók alaposan tanulmányozták egy fiatal nőstény csimpánz felvételeit, amely növényi anyagot rágott és alkalmazta az édesanyja testén lévő sérülésre. Ezen kívül találtak olyan feljegyzéseket is, amelyek szerint a csimpánzok idegen állatok sebeit is ápolták. Dr. Freymann szerint ez különösen izgalmas, mert hozzájárul ahhoz a bizonyítékhoz, hogy a vadon élő csimpánzok képesek az empátiára. A kutatás során feldolgozott számos megfigyelés közül több a helyi terepi állomás naplójából származik, amely a fővárostól, Kampalától északnyugatra található. Ezek a feljegyzések az 1990-es évekre nyúlnak vissza, és a helyi dolgozók, kutatók, valamint látogatók írták őket, leírva az általuk megfigyelt érdekes viselkedéseket.
A naplóban található történetek között szerepel a levelek sebre dörgölése, valamint csimpánzok, akik segítettek egymásnak eltávolítani a csapdákat a végtagjaikról. Meglepő, hogy néhány higiéniai szokás is felfedezhető: az egyik feljegyzésben olvasható, hogy egy csimpánz leveleket használt, hogy megtisztítsa magát a székelés után. A kutatócsoport korábban már azonosította azokat a növényeket, amelyeket a csimpánzok a sérüléseik kezelésére kerestek és fogyasztottak. A tudósok mintákat vettek ezekből a növényekből, tesztelték őket, és felfedezték, hogy a legtöbb antibakteriális tulajdonságokkal bír.
A csimpánzok nem az egyetlen nem emberi majmok, akik tudatosan használják a növény alapú gyógymódokat. Egy nemrégiben végzett tanulmány megmutatta, hogy egy vadon élő orangután megrágott levélanyagot használt egy arcfekély gyógyítására. A tudósok úgy vélik, hogy a vadon élő majmok viselkedésének tanulmányozása – és a csimpánzok által használt növények jobb megértése – segíthet új gyógyszerek keresésében. Freymann elmondta: „Minél többet tudunk meg a csimpánzok viselkedéséről és intelligenciájáról, annál inkább rájövünk, mennyire keveset tudunk valójában a természetről.” Hozzátette, hogy ha őt egyszerűen itt a dzsungelben hagynák élelem és gyógyszer nélkül, valószínűleg nem lenne képes túlélni, különösen, ha sérült vagy beteg lenne. A csimpánzok viszont virágoznak ebben a környezetben, mert tudják, hogyan férjenek hozzá a hely titkaihoz, és miként találják meg mindazt, amire szükségük van a túléléshez.

