Xi igazi próbatétele nem Trump kereskedelmi háborúja

Donald Trump neve sokakban megmosolyogtató reakciókat vált ki Kínában, különösen a nagykereskedelmi piacokon és a kereskedelmi vásárokon. Az amerikai elnök 145%-os vámjaival nem sok félelmet keltett a kínai kereskedők körében, sőt, inkább egy online nemzeti érzelmű kínai közösség vette célba, akik parodizáló mémek és vírusvideók sorozatát alkották meg Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk szereplésével, amint lábbeli és iPhone összeszerelő vonalakon dolgoznak. Kína nem úgy viselkedik, mint egy ország, amely gazdasági fájdalommal néz szembe, és Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem fog meghátrálni. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem támaszkodott senki ajándékaira, és nem fél semmiféle ésszerűtlen elnyomástól” – mondta a hónap elején.

Xi magabiztossága részben abból fakad, hogy Kína ma már sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól, mint egy évtizeddel ezelőtt. Azonban az igazság az, hogy Trump hatalomgyakorlása és a vámemelések olyan nyomáspontokat érintenek, amelyek már meglévő problémákat tükröznek a kínai gazdaságban. A lakáspiaci válság, növekvő munkanélküliség és az öregedő népesség miatt a kínaiak nem költenek annyit, mint amennyire a kormány szeretné. Xi 2012-ben azzal a vízióval került hatalomra, hogy megfiatalítja Kínát, de ez most súlyosan próbára van téve – nemcsak az amerikai vámok által. Az a kérdés, hogy Trump vámjai fékezik-e Xi gazdasági álmait, vagy pedig Xi képes lesz-e a meglévő akadályokat lehetőségekké alakítani.

Kínában, ahol 1,4 milliárd ember él, elvileg hatalmas hazai piac áll rendelkezésre. A probléma azonban az, hogy a lakosság nem hajlandó költeni, amíg a gazdasági kilátások bizonytalanok. Ezt nem a kereskedelmi háború váltotta ki, hanem a lakáspiac összeomlása. Sok kínai család az élet megtakarításait fektette be otthonaikba, hogy aztán az árak az utolsó öt évben drámaian csökkenjenek. A lakásfejlesztők folytatták az építkezéseket, miközben a piac összeomlott. A szakértők úgy vélik, hogy Kína teljes népessége nem lenne elegendő ahhoz, hogy betöltsön minden üres lakást az országban. He Keng, a kínai statisztikai hivatal volt helyettes vezetője két évvel ezelőtt elismerte, hogy a legrosszabb becslések szerint mostanra annyi üres lakás van, hogy azok 3 milliárd ember számára elegendőek lennének.

Ha végigutazunk a kínai tartományokon, sok üres, befejezetlen projekttel találkozunk – sorokban álló, toronyházakra emlékeztető betonhéjak, melyeket „szellemvárosoknak” neveznek. Mások már be vannak rendezve, a kertek gondozottak, a függönyök az ablakok előtt állnak, és új otthonok ígéretét hordozzák. De csak éjszaka látszik, hogy az apartmanok üresek, hiszen a lakásokban nincsenek fények. Egyszerűen nincs elég vásárló ahhoz, hogy a megépített ingatlanok találkozzanak a kereslettel.

Öt évvel ezelőtt a kormány intézkedéseket hozott, hogy korlátozza a fejlesztők kölcsönhöz jutását, de a lakásárakra gyakorolt hatás már megtörtént, ami a fogyasztói bizalom csökkenéséhez vezetett Kínában. A Reuters februári felmérése alapján az elemzők 2,5%-os csökkenést jósoltak az ingatlanárakban az idei évre. Nemcsak a lakásárak aggasztják a középosztálybeli kínai családokat, hanem a nyugdíj lehetőségeik is. Az elkövetkező évtizedben körülbelül 300 millió ember, akik jelenleg 50-60 évesek, elhagyja a munkaerőpiacot. A Kínai Tudományos Akadémia 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. Emellett sokan aggódnak, hogy a fiaik, lányaik és unokáik nehezen találnak munkát, mivel a főiskolai diplomával rendelkező fiatalok milliói küzdenek a munkanélküliséggel. A legfrissebb hivatalos adatok szerint a 16 és 24 év közötti városi fiatalok körében a munkanélküliség mértéke meghaladja a 20%-ot.

A kormány nem tette közzé a fiatal munkanélküliségi adatokat azóta. A probléma az, hogy Kína nem tudja egyszerűen átkapcsolni a termelést az Egyesült Államoknak szánt árukról a helyi vásárlókra. „Tekintettel a gazdaságra nehezedő lefelé irányuló nyomásra, valószínűtlen, hogy a hazai fogyasztás rövid távon jelentősen növelhető” – mondta Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemen. „Az exportok helyettesítése a belső kereslettel időt igényel.” Zhao Minghao professzor, a Fudan Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának helyettes igazgatója szerint „Kína nem vár sokat a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalásoktól… Az igazi csata a kínai belpolitikák kiigazításában rejlik, mint például a belső kereslet ösztönzésében.”

A gazdaság fellendítése érdekében a kormány milliárdokat jelentett be gyermekgondozási támogatásokra, a bérek növelésére és a jobb, jobban megfizetett szabadságokra. Bevezettek egy 41 milliárd dolláros programot is, amely kedvezményeket kínál a fogyasztói elektronikai cikkekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözzék a költekezést. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdasági karának dékánja azonban úgy véli, hogy ez nem „fenntartható”. „Hosszú távú mechanizmusra van szükség” – mondta. „Kezdenünk kell növelni a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét.”

Ez sürgető Xi számára. Az a jólét, amelyet 13 évvel ezelőtt ígért, nem vált valóra. Xi tisztában van azzal is, hogy Kína fiatal generációja elkeseredett, aggódik a jövője miatt. Ez nagyobb problémákat okozhat a Kommunista Párt számára: tüntetéseket vagy zavargásokat. A Freedom House Kína Dissent Monitor jelentése szerint a pénzügyi sérelmek által motivált tüntetések az utóbbi hónapokban drámai növekedésnek indultak. Mivel a tüntetéseket gyorsan elfojtják és cenzúrázzák a közösségi médiában, valószínűtlen, hogy ez valós fenyegetést jelentene Xi számára a közeljövőben.

„Csak akkor, amikor az ország jól teljesít, és a nemzet jól teljesít, tud minden ember jól teljesíteni” – mondta Xi 2012-ben. Ez az ígéret akkor hangzott el, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt. Most azonban ez bizonytalannak

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cpq7y8vl55yo