Óriási tintahal felvételezve az óceán mélyén

Egy hatalmas tintahal élőhelyén készült felvételét rögzítették először a faj felfedezése óta, ami már 100 éve történt. A 30 cm hosszú, fiatal példány a Dél-Sandwich-szigetek közelében, 600 méteres mélységben készült, a Déli-Atlanti-óceán vizében. A felvételt egy tudóscsoport készítette, amelyet az Essexi Egyetem egyik akadémikusa vezetett. A kutatás során, amely márciusban zajlott és 35 napig tartott, a tudósok új tengeri élőlények felfedezésére indultak.

A szakértők úgy vélik, hogy a hatalmas tintahal akár 7 méter hosszúra is megnőhet, és súlya elérheti az 500 kilogrammot is, ezzel őt a legnehezebb gerinctelen állatává teszi a Földön. A tintahal felfedezése éppen a 100. évfordulója volt annak, hogy először azonosították és nevezték el ezt a különös állatot. A Schmidt Óceán Intézet Falkor (too) nevű hajójának legénysége távirányítású járművet használt a tintahal észlelésére.

Dr. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem vezető tudósa elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy mit is látnak, de rögzítették a felvételt, mert „gyönyörű és szokatlan” volt. A felvételt Dr. Kat Bolstad is ellenőrizte, aki rámutatott, hogy korábban a tintahalakról szóló tapasztalatok többsége csupán az állatok maradványaiban, például bálna és tengeri madarak gyomrában merült fel. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal hatalmas tintahalmorálisan, és alázatos érzés tudni, hogy fogalmuk sincs arról, hogy az emberek léteznek” – mondta Bolstad.

A hatalmas tintahal életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de a fiatal példányok átlátszó megjelenésüket idővel elveszítik. A faj másik megkülönböztető jellemzője, hogy a nyolc karjuk közepén horog található. Korábban az elpusztult felnőtt példányokat látták már halászok által, de sosem sikerült élőben, mély vízben rögzíteni őket. A Természettudományi Múzeum szakértői azt is megjegyezték, hogy nehéz megbecsülni a hatalmas tintahalak globális populációját. 2022-ben az intézmény közölte, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is az óriási gerinctelenek a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoznak”.

A tudósok emellett felfedték, hogy januárban egy gleccser üveg tintahal felvételét is sikerült rögzíteniük, amely szintén első alkalommal történt. „Két különböző tintahal első megfigyelése egymást követő expedíciókon figyelemre méltó, és megmutatja, hogy mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiról” – tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Óceán Intézet ügyvezető igazgatója. „Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy az óceán tele van megoldásra váró rejtélyekkel.”

Eközben az Essexi Egyetem folytatja a tengeri környezet javítását célzó projektjét Chichestertől Camber Sandsig, amelynek keretében a tengeri madarak számára létfontosságú tápanyagot, a homokhalakat védik. A Convex Seascape Survey eredményei szerint az Atlanti-tőkehal is a túlfogott fajok közé tartozik. A halakat egy olyan projekt keretében engedik vissza, amely a dél-nyugati tengeri élővilág tudatosítását szolgálja. Prof. Maria Fasli szintén hangsúlyozta, hogy az Essexi Egyetem az AI forradalom élvonalában kíván állni. Az események összessége rávilágít arra, hogy a tengeri kutatások terén még rengeteg felfedezés vár ránk.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o