A szakszervezeti aktivisták legveszélyesebb országa a világon
Jesús Cometa tavaly júliusban a Cauca-völgyön autózott Dél-Columbiában, amikor fegyveres támadás érte. Motoros támadók megközelítették az autóját, és lövéseket adtak le rá. Cometa sértetlenül megúszta az incidenst, de a testőre súlyosan megsérült; „még mindig egy golyó van a mellkasában” – meséli Cometa. Ő a Sintrainagro, Kolumbia legnagyobb mezőgazdasági szakszervezetének helyi képviselője, és a szakszervezeti aktivisták közé tartozik, akik az utóbbi években egyre több támadás célpontjává váltak. Kolumbia, bizonyos mérések szerint, a világ legveszélyesebb helye a szervezett munkához, ami a szakszervezeteket illeti.
A Cauca-völgy Kolumbia cukoriparának központja, és Cometa úgy fogalmaz, hogy a szakszervezeti szerepvállalás mellett az ember elveszíti a társadalmi életét. „Nem mehetsz el csak úgy egy zsúfolt bárba, vagy egy utcasarkra, mert sosem tudhatod, mikor leszel célpont” – mondja. A családja is szenved, hiszen ők is tudják, hogy veszélyben vannak. E probléma gyökerei régiek. Gabriel García Márquez, Kolumbia Nobel-díjas írója, híres regényében, a Száz év magányban, a 1920-as évekban a banánültetvényeken történt munkásgyilkosságokat emelte ki. A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint a 70-es évek óta több mint 3000 szakszervezeti aktivistát öltek meg Kolumbiában. Annak ellenére, hogy az ország békésebbé vált, a támadások nem szűntek meg.
Luc Triangle, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) főtitkára szerint Kolumbia sajnálatos módon már évek óta a legveszélyesebb ország a szakszervezeti aktivisták számára. Az ITUC évente közzéteszi azokat az atrocitásokat, amelyek a szakszervezetek tagjaival szemben történtek világszerte. A legfrissebb jelentés az 2024 márciusáig terjedő időszakot öleli fel, és azt mutatja, hogy az elmúlt 12 hónapban 22 szakszervezeti aktivista vesztette életét világszerte, közülük 11 Kolumbiában. Triangle elmondja, hogy ezek általában célzott gyilkosságok, hiszen a támadók tudják, kit akarnak megölni. „Nem a nagy szakszervezeti vezetőket célozzák, hanem azokat az embereket, akik kisebb falvakban aktívan részt vesznek a szakszervezeti munkában” – hangsúlyozza.
A szakszervezeti aktivisták elleni támadások a Kolumbia hosszú és összetett polgárháborújának következményei is. Fabio Arias, Kolumbia legnagyobb szakszervezeti szövetségének, a CUT-nak az elnöke úgy véli, hogy a szakszervezeti mozgalom mindig is összefonódott a baloldali pártokkal, és a sokáig regnáló jobboldali kormányok mindig is terroristának bélyegezték a baloldaliakat. Ez a stigmatizálás pedig igazolja az agressziót ellenük. Ezen kívül a támadások összefüggenek Kolumbia illegális gazdasági tevékenységeivel is, különösen a kokainkereskedelemmel és az illegális bányászattal. Azokban a tartományokban, ahol a támadások leggyakoribbak, mint például Cauca, Nariño és Putumayo, a legnagyobb kokainültetvények találhatók.
A támadások mögött álló tényezők nem mindig világosak. Néhány szakszervezeti aktivista a magánszektort vádolja, mondván, hogy a vállalatok, akik meg akarják akadályozni a munkavállalói szervezkedést, fegyveres csoportokat bérelnek fel, hogy elkövessék ezeket az atrocitásokat. A támadások gyakran a bérmegállapodások körüli tárgyalások idején fokozódnak, azonban a sok esetben elmaradó büntetőjogi következmények miatt nehéz megmondani, ki a felelős.
A kolumbiai kormány ígéreteket tett a szakszervezeti aktivisták védelmére. Gustavo Petro elnök baloldali kormányzata, amely általában támogatóan viszonyul a munkavállalókhoz, 2023-ban elismerte a szakszervezeti mozgalmat, mint Kolumbia konfliktusának áldozatát. Ez a lépés nagyobb esélyt ad a sértetteknek, hogy ügyeiket kivizsgálják. Az ITUC képviselője, Luc Triangle hangsúlyozza, hogy a multinacionális cégeknek is felelősséget kell vállalniuk. „Ha én lennék egy multinacionális cég vezérigazgatója, megkérdőjelezném a kolumbiai tevékenységeinket” – mondja. „A multinacionális vállalatok nem tarthatnak fenn szép etikai kódexet, miközben hallgatnak, amikor szakszervezeti aktivistákat ölnek meg. Ez nem elfogadható.” A helyzet tehát rendkívül bonyolult, és a kolumbiai szakszervezeti aktivisták helyzete továbbra is aggasztó, miközben a kormány és a nemzetközi közösség próbálja megtalálni a megoldást a problémára.
Ezeket is érdemes megnézni
Az élet más bolygókon: Mit jelent ez számunkra?
„Ma már a lakodalmakból keresünk többet, mint a mezőgazdaságból”
